Világjáró

November 7-én a kis csapattal (a híres, hírhedt Rudewolves) elindultunk, hogy megfejtsük a vérfarkasok szörnyű titkát. Sietnünk kellett, mert a nyomokat csak sötétben látni, de éjfél előtt biztonságos helyre kell jutnunk, mert ha átváltoznak, akkor nem már menekülhetünk. Olvasd tovább! »

Szeptember elején egy hirtelen ötlettől vezérelve (”gyakorolni kell a Mont Blanc-ra”) Ska-Péter összerángatta a csapatot pár e-maillel, hogy van egy jó ötlete. Mindenki tudta, hogy nem bulizásról lesz szó, mert azok spontán szerveződnek, itt valami komolyabb dolog van a háttérben. Indulásra már csak 1 rudegirl és 3 rudeboy maradt, így egy autóval indultunk a célpont felé: meghódítani Heukuppe-t. Olvasd tovább! »

A hétvégén jártunk Velencén, elvileg kiteozni szerettem volna, de szél hiányában, csak sétáltunk egyet és megnéztük a wakeboard pályát. Nem nehéz megtalálni, mert a fél tavat elfoglalja, persze nem gond, mert legalább van. Úgyse sportol a magyar, csak ha trendi. Ez most nagyon menő, persze, hogy sokan művelik. Olvasd tovább! »

Május elején jártunk Zakopaneban és ha már ott voltunk, a hektoliternyi sör és több kiló sajt elpusztitása közben felugrottunk egy közeli hegyre is. Túravezetőnk SKA-Péter az előző esti ismerkedős kérdezz-felelek után nem érezte magában az erőt, hogy az eredeti tervben szereplő csúcsok csúcsát megmásszuk, ezért a könnyebb, 1624 m magas Fekete-tavat (Czarny Staw Gasienicowy) választottuk. Olvasd tovább! »

Itt a tavasz, itt van a jó idő. Az első melegebb hétvégén neki is vágtunk egy bemelígtő túrának. Nem sokat kellett gondolkoznunk azon, hogy hova menjünk, ha egy kis izgalmat akarunk közel Budapesthez. Igen a Rám-szakadékot válsztottuk. “Az nem is izgalmas” gondolhatjátok páran… na de 2 görénnyel! Olvasd tovább! »

Még sosem voltam hótalpas túrán. Igazából nem is jutott eszembe ilyen. Aztán karácsonyi ajándékba kaptam nővéremtől egy borítékot, benne egy papírral, amin az állt, hogy: “STUHLECK EGYNAPOS HÓTALPAS TÚRA“. Hmmm… Oké, legyen! Olvasd tovább! »

Az első Less Nándor teljesítménytúrát 1997-ben rendezték meg a Déli-Bükkben, ahol kb 60-70 fő vett részt. A 2008-ban megrendezett 12. emléktúrán már 2000 körüli volt az indulók száma. Szóval aki magányosan szereti járni az erdőt, annak nem ez a legtökéletesebb túra.

A szervezéssel minden rendben volt, a túra felénél kaptunk üdítőt, meg egy kis energia-utánpótlást, a célban pedig egy oklevelet és egy kitűzőt, hogy “megcsináltuk”. Egy tál leves is járt volna a nevezési díjért cserébe, de mi inkább nem vártuk ki azt a hihetetlen hosszú sort… Olvasd tovább! »